Lehet, hogy rossz ómen egy sikertelen javítással kezdeni a blogot, de hát olyan kalappal integetünk, amilyen van.
Ismerkedés
Ez egy tejhabosító és melegítő kütyü, kávékedvelőknek való, mondjuk én meg nem kávézok. Középen egy tipikus, vízforralóra jellemző talp található, a bal oldalon pedig maga a habosító alkatrész. Ő forog. Bizony nincsen neki semmi vezetéke, mert ő mágneses, és a habosító pohár aljában egy motor forgat egy másik mágnest, és úgy készül a csoda.
A probléma, hogy nem kapcsol be. Bedugom, rárakom a kancsót a talpára, és semmi. Valami disznóság van.
Itt a kancsó alja, az érintkezők eléggé elszíneződtek az évek során. Ez jelezheti magát az anyag alacsony minőségét is, bár azok a sötétebb foltok a külső érintkezőn inkább jelzik, hogy valami odaégett.
Szétszedés
Na nem baj, három gumitalp volt, amiket egyszerűen leszedtem, és elérhetővé tették a három PH1-es csavart.
Itt pedig az elektronika található. A vastag kék és piros vezetékek viszik a hálózati áramot a fűtőszál felé, hiszen ez nem csak habosít, hanem melegíti is a tejet. Persze ezt az áramot egy relével kapcsolja a gép, nem akarjuk, hogy mindig fűtsön, amikor a talpára van rakva.
A sok sárga kocka és fekete henger mind a vezérléshez tartozik, egy kapcsolóüzemű tápegység ez, ami 5 Voltot szolgáltat a kijelzőnek meg a logikai áramkörnek. Na meg alul az a kerek izé a motor.
Nem látszik semmi hiba, úgyhogy a NYÁK közepén lévő két csavar kitekerésével eljutottam a NYÁK túloldalára.
A hiba
Hát... ez bizony egy ismeretlen, fehér lerakódás. Hmm... tejhabosító. Fehér lerakódás... nem hangzik valami jól.
Először gyorsan letakarítottam a feltételezett tejmaradékot egy kis izopropil alkohollal és egy antisztatikus kefével. Aztán jobban szemügyre vettem a folt környékén az alkatrészeket.
Az R16 számú alkatrészt már én vettem le, egy gyanúsan kinéző ellenállás volt. A sárga folt az alkatrész helyén ragasztónak tűnik, bár nem láttam még ragasztóval odahelyezett felületszerelt SMD alkatrészeket, szóval az is lehet, hogy égett tej... Az R15-ös testvére kevésbé néz ki rosszul, de az a folt a tetején akkor sem bíztató. De az U2 feliratú IC, ő az igazi sztár. Rajta bizony keresztül ment az áram, mint orosz tank a póréhagymán. Azok a kráterek a felületén bizony nem egészségesek.
Szóval befolyt a tej, miközben bekapcsolva volt a kütyü. Ez még a hálózati feszültségű része az áramkörnek, az U2-es IC (leánykori nevén FT8395KB2 kapcsolóüzemű áramkörvezérlő chip) és az ellenállások olyan irányban kaptak olyan áramokat, amiket nem kellett volna.
Következő lépések
A kérdés az, hogy mi legyen. Az ellenállásokat szépen ki lehet cserélni, azok könnyen beszerezhetőek. Ez az U2-es IC viszont csak távolkeleti weboldalakról rendelhető, de onnan is nagy mennyiségben. Szerencsére megtaláltam az adatlapját, szóval tudom, hogy melyik láb mit csinál, úgyhogy majd körbenézek a neten, hogy találok-e helyettesítő áramkört.
Viszont itt még méricskélni kell. A túloldalon például van egy tekercs, az milyen állapotban van? Hát a kondenzátorok? Mit kéne még kicserélni, hogy működőképes legyen? Megéri-e egyáltalán a munka?
Még rászánok egy órát, hogy kiderítsem a választ ezekre a kérdésekre. Aztán lesz ami lesz.